Itt a NolBlogon, amely sok hiányossága mellett a magyar blogtér mégis számomra legérdekesebb helye, elő-előfordulnak színvonalas viták az ideológiákról, politikai irányzatokról, melyek számos érdekes tanulsággal is szolgálnak. Az utóbbi napok egyik ilyen témája volt blogjaim kommentjeiben az, miszerint a mai kommunisták / marxisták/ és a mai fasiszták között egyre kisebb a különbség, barátkozgatnak és együttműködnek, ideológiájuk közeledik. Ezt az álláspontot képviseli az általam nagyon tisztelt MaxVal is, akinek a cikkeiben és kommentjeiben bárki utánanézhet a tárgyhoz kapcsolódó fogalmaknak, melyek sok részfogalmat is tisztáznak.
De nemcsak ő képviseli ezt az álláspontot, gyakorlatilag általánosnak nevezhető a fasizmus /értsük ezalatt durva egyszerűsítéssel a német nemzeti szocializmust is / és a Marxizmus, kommunizmus egy lapra és egy alapra helyezése is. Ezzel általában a polgári demokrácia hívei értenek egyet, akik alapjában a magántulajdonon alapuló társadalmi berendezkedést preferálják, elfogadják a polgári demokráciában elvileg meglévő szabadságjogokat, bíznak a rendszer önfejlesztő - képességében, valamint , ha nem is üdvözítő jellegében, de abban a közhelyben, hogy jobbat még nem találtak ki. Ami persze nem zárja ki, hogy a polgári demokrácia híve egymást között is szellemi értelemben véres csatározásokat vívnak, egymást elküldik mindenfelé, csalónak, hazugnak nevezik egymást , a nép és az ország megrontójának és ha lehetne, ma Magyarországon az egyik irányzat már ma a pokolba küldené a másikat. A politikai cselekdeikben erkölcsös alapállásról elég nehéz lenne beszélni, mert az minden eszközzel a hatalomért folyik.Vagyis az anyagi javak bármilyen formában történő kontrolljáért amiből láthatjuk közvetlenül is, hogy a hatalom forrása a tulajdon és jellege a közösségi tulajdon magántulajdonná tételének lehetősége.
Egy mai, modern kommunista és marxista mindezt időben felismeri és ezért is mondja, hogy a polgári demokrácia a tulajdonért folyó harc és aki birtokolja, meghatározhatja a társadalom életét. Politikai befolyást vásárol vagy bezárja üzemeit és munkanélkülivé teheti emberek ezreit, banki manőverekkel megfoszthatja vagyonától azt, akinek nincs hatalma, elég tulajdona ahhoz, hogy ezt megakadályozza. Különösen furcsa, ahogyan a kritikai csoportokat összemossák és állítják, mindegy, hogy marxista vagy fasiszta alapokról jön a kritika, a lényege ugyanaz.
Ez az, ami teljesen téves. A modern Marxizmus ugyanis a polgári demokrácia lényegét érinti és azt mondja, nem engedhető meg olyan mértékű magántulajdonok létrejötte, amelyek ezzel a hatalmat is birtokolhatják. A fasizmus lényege pedig az, hogy elismeri a magántulajdont és azt nemzeti-faji alapon saját politikai céljainak szolgálatába kívánja állítani, éppen azzal a céllal, hogy ez az államilag támogatott magántulajdon teremtse elő az expanzió /belső-vagy külső/ anyagi alapjait.
Amiből megérthető, hogy a sztálini rémuralom minden külső és belső jegye ellenére, az ideológiák alapja és célja nemcsak különböző, de egymás ellentétét is képezik. Arról nem is beszélve, hogy a huszadik század első felében a polgári demokrácia akkori formájának hívei a fasizmus felerősödése után sokkal gyorsabban behódoltak a fasizmusnak, mint a kommunisták , akik elsőkként és utolsókként is tényleges ellenállást fejtettek ki, nem is beszélve arról, hogy a fasizmus minden ceremónia nélkül fizikailag is likvidálta a kommunisták, akik a Szovjetunió képében mégis meghatározó mértékben hozzájárultak a polgári demokráciák túléléséhez .--gyanítom, ha ma a fasizmus bárhol felütné a fejét, ugyanez játszódna le. A "demokrácia" mai formájának hívei előbb-utóbb önmentegető módon betagozódnának az adott társadalomban és a kommunistákra maradna a hatékony szellemi és fizikai ellenállás.
Ma a globális tőke kritikája és az eddig nem látott szinten történő koncentrációja bizonyos kérdésekben valóban hasonló kritikát vált ki a kommunisták és fasiszták között. Azzal a különbséggel, hogy a fasiszták a tőkést akarják lecserélni egy másikra, a kommunisták pedig a tőkét egy más rendszerre. Ha belegondolunk a kérdésbe és kezdeti példámon meglátjuk, hogy a polgári demokrácia a tulajdonért folytatott harc, akkor viszont látnunk kell azt is, hogy a fasiszták vagy elvakult fanatikusok, vagy egyet nem értenek meg: csak arra kellenek, hogy egy másik csoportot erőszakos módon segítsenek hozzá ahhoz, hogy magántulajdonukká tehessék a közösség által megtermelt javakat, jogokat és hatalmat szerezzenek. Ha ezt látjuk, akkor világossá válik, hogy a fasizmus valóban a kapitalizmus egyik formája. Mivel ez könnyen érthető, láthatjuk azt is, hogy a világ 1920 óta nem sokat változott, csak más formái vannak. És persze érdekes az is, hogy éppen a meggyőződéses fasiszták azok / egyébként alig vannak, számszakilag aligha kimutathatók/ akik fasiszta létüket vehemensen tagadják és ez jellemzi azt a nagyobb csoportot is, akik egyes kérdések miatt melléjük állnak, de nem értik meg, hogy kinek a céljait szolgálják , és ezért ösztönösen tagadják a fasizmushoz való kötődésüket. Nem értik, miről szól a világ, így hajlanak a könnyebb, egyszerűbbnek tűnő álmegoldások felé,nem is értve, mi minden mást kalkulálnak be ezzel az egészbe.
Mert mi is az, amit a ma Magyarországon szélsőjobbosoknak titulált emberek jónak tartanak:...szociálpolitika, családtámogatási rendszerek, a külföldi tőke szerepének miniatűrré változtatása vagy kiiktatása és a társadalmi igazságosság kérdése. Ehhez a kisebb körben jelentős mértékű rasszizmus is társul, mint a fasizmus általános hordaléka. A nagyobb csoport viszont egyértelműen a felismerés hiányán bukik meg. Azon a hiányon, amely miatt nem érti meg, hogy az egyébként általuk támogatott intézkedések baloldali követelések és azért nem elég a mértékük, mert az általuk támogatott erők nem is akarnak túllépni a kapitalizmuson. Ha ezt megértik, megértik a Marxizmus tökéletesen más jellegét és fölényét is minden más elképzeléssel szemben.
Ehhez viszont a fejekben kell rendet tenni, mert a jövőt nem a géppisztolyok határozzák meg, hanem az emberi fejek.Talán ezért is áldoz a kapitalizmus olyan irdatlan összegeket agymosásra.
S érdekes még az is, hogy sokan, akik egy emberibb világot jónak tartanának, azzal érvelnek, hogy a magántulajdon felszámolása csak erőszakos úton történhet, amit elítélnek, mert ez a magántulajdon fegyveres ellenállását idézi elő. Ami egy paradoxon, hiszen az egyik csoportnak megengedi pozíciói erőszakos védelmét , a másiknak megtiltja. Ez nonszensz, hiszen arról szól, hogy az egyik csoportnak joga van a fegyverek árán is birtokolni a világ értékeit, a másiknak nincs joga, hogy azok felett így szerezzen kontrollt.
De a jövő nem a harcé, az inkább elméleti kérdés. Ahogyan az is, hogy nemcsak a kapitalizmus fejlődik, hanem a Marxizmus is. Ahogyan az egyházak esetében is értékeljük a progressziót, így ez a Marxizmusnak is kijár. Annak ugyanis nem Sztálin népirtásai képezik a lényegét, nem is a leninizmus, hanem mindaz, amiről ebben a cikkben megpróbáltam írni.